2012. október 26., péntek

A hét gondolata

"Life isn't about finding yourself, it's about creating yourself." /George Bernard Shaw/

2012. október 15., hétfő

Érzések és érzelmek


Mielőtt a következő helyszínre rátérnék, egy érdekes élményt még elmesélnék Balival kapcsolatban. 
Nagyon hálás voltam Jade nagybácsikájának, amiért olyan nagy szeretettel fogadott. Kaptam némi ízelítőt  a kínai kultúrából, és már-már családtagnak éreztem magam a 3. nap végére. Szerettem volna a vendéglátónk sok-sok kedvességét valamivel viszonozni. Kicsit tanácstalan voltam ezen a téren. Megkérdeztem a lányokat van-e valami szokás ilyenkor, vagy van-e valami jó ötletük, amivel meg lehetne őt ajándékozni. Javaslat helyett inkább egy fura választ kaptam: majd a szüleink megköszönik, nekünk ezzel nem kell foglalkoznunk. Ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. A kulturális különbségek, és a meglepő válasz ellenére nem adtam fel a dolgot.

Mit tegyen/vegyen/adjon az ember, egy olyan valakinek, aki teljesen más kultúrában nevelkedett, más elveket vall, és akit csak pár napja ismer?! Ahol anyagi probléma nincs, na de a viselkedése alapján tökéletesen látszódott, hogy egyedül érzi magát. Egy dolog, ami mindig is tabu téma volt, az a család kérdése. Jade-től próbáltam informálódni az elején, de most rájöttem nem kell mindig mindent megérteni és tudni a másikról. Sokszor elég annyit látni, amennyit a másik mutatni akar magából főként, ha ilyen rövid időről van szó. Némi tanakodás után úgy döntöttem megveszem a kedvenc sütiét, és pihentetem ezt a kérdést. Szerettem volna a lehető legjobb ajándékot adni, bár még halvány fogalmam se volt mi lehet az. Megint egy újabb tanulság: mindent a maga idejében; nem szabad kapkodni. 

Utolsó nap eszembe jutott milyen poén lenne képeslapokat küldeni és vettem párat. Írás közben eljátszottam a gondolattal vajon kinek milyen arckifejezése lesz, amikor kezébe veszi a küldeményt, és persze azon is, miért nem tudom egy csomó ember levelezési címét... Csak reménykedni tudtam, hogy jófej szomszédok laknak a családtagok környékén, mert nem minden házszámban voltam biztos.:) Ahogy hallottam, egy hónap alatt azért hellyel-közzel mindenkihez befutott a posta.
Este úgy döntöttem, orvosunknak is írok egy levelet, amiben összeszedtem a közös élményeinket, vicces szituációinkat, és minden hálámat, amiért ilyen kedves volt velem.  Megkértem a lányokat, hogy fordítsák le kínaira is. Biztos, ami biztos alapon. Felemelő érzés fogott el, amikor a gondolataimat kínai betűkbe formálva láttam viszont. 
Nem sokkal később megkértem Jade-et, hogy jöjjön át velem elbúcsúzni. Amikor átadtam a maréknyi ajándékomat, vendéglátónk nagyon megilletődött. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, ezek szerint ez náluk tényleg nem szokás. Már léptünk is ki az ajtón, mikor Jade hátrafordult kérdezni valamit tőle, de nem válaszolt, teljesen elmerül a levélben. Nem sokkal később könnyes szemmel felnézett és elkezdett kínaiul beszélni hozzám.  Olyan érzésem volt, mintha minden szavát érteném. Csak egy dolgot tudok kínaiul, de ezzel mindent ki tudtam fejezni válaszként, és az a köszönöm.

A hét gondolata

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.” /Anthony Robbins/

2012. szeptember 11., kedd

Három tökéletes nap Balin

Bali

Talán az egyik legnépszerűbb úti cél Hawaii után. Igazi gyöngyszem! Egy pici szigetet kell elképzelni Java és Lombok között. Területe nem lehet nagyobb, mint Pest megye. Körülbelül 3 millióan lakják, többségük (90%) hindu vallású balinéz. A kultúrájuk és művészetük rabul ejti az embert, ez a politeizmus egyszerűen bámulatos! Szinte mindent istenként tisztelnek, legyen az állat, növény,  vagy akár mitológiai alak. Hisznek a reinkarnációban és a szellemvilágban. Talán ennek is köszönhető, hogy ennyire közel állnak a természethez. Számomra a béke szigetét jelenti, távol a nyugati civilizációtól. 

Első nap

Még este találtunk egy kedves sofőrt, aki másnap röpke Rp 450 000-ért elvitt minket a környező falvakba. Háromfelé osztva nem is olyan rossz az ár.:) Reggel korán neki vágtunk a templomok városának. Ubud alig 35 km-re van Denpasartól, de az útviszonyok miatt közel másfél órába telt, mire odaértünk. Csak úgy kapkodtam a fejem útközben. Az első félórában percenként megálltunk nézelődni, aztán felhagytunk vele. Csupán 3 napunk volt a szigetet bejárni. Rájöttünk sokkal több napot kellett volna tervezünk a kirándulásra, de így volt tökéletes!
A házakhoz tartoznak szentélyek, úton-útfélen szobrok ezrei, és az ajtók előtt színes virágok hevernek. Ez a hindu kultúra szemet gyönyörködtető, nem csoda hogy a legkedveltebb nyaralóhely Indonéziában. 

Egy házhoz tartozó szentély

Szerencsénkre, mindhárom napon verőfényes napsütés volt, és a templomok fogadtak külföldi látogatókat.  Délelőtt folyamán két kevésbé ismert templomot néztünk meg, az egyik Dalem volt, ahol csak mi voltunk, senki más. Ahogy beléptem a kapun elfogott a nyugalom érzése. Teljesen eltűntek a cikázó gondolatok. Ilyennek tudom elképzelni a meditációt, annyi különbséggel, hogy közben egy helyben ülők, nem pedig fel-alá sétálok.:)  Majd folytattuk utunkat Rekreasi templom felé.

Délután eljutottunk egy varázslatos helyre Bandungban. Olyan volt, mintha a templomegyüttes egy nagy tavon lett volna, és egy vastag fal vette volna körbe. Csupán 1,5 órát töltöttünk itt, mivel Tanah Lot templomnál szerettük volna látni a naplementét. Én már nem találok kifejezőbb szavakat arra, milyen káprázatosak ezek a helyek. A képek magukért beszélnek!

Bandung: Taman Ayun  

Tanah Lot tempőlom

Tanah Lot -naplemente


Második nap

Kicsit bajban voltunk másnap, mert a sofőrünk nem dolgozott. Épp ünnepnap volt. Gyorsan kerítenünk kellett egy másik embert. Szerencsénkre az egyik ismerős ismerősének az ismerőse ráért, és elvitt minket az Agung vulkánhoz, ahol mennyei tengeri herkentyűket lehetett kapni. Egész napunkat kocsikázással töltöttük, és bejártuk a dimbes-dombos szakaszokat a vulkán körül. Utunk során találtunk egy kávé -és teaültetvényt, ahol egy 40perces bemutatón vehettünk részt. Nagyon élveztük. Megkóstolhattunk több kávé -és teafélét. A kedvencem a gyömbéres kávé és a citromos tea. Van egy elég híres, mongúzok által emésztett kávéfajtájuk is, a Kopi Luwak, ami botrányosan drága. Csak úgy pislogtam mikor megtudtam az árát. Egy csésze közel 2000Ft! Hazafele  teraszos rizsföldeken keltünk keresztül.



kávészemek 

Agung vulkán

Naplemente - Kota beach


Harmadik nap


A reggel megint sofőr kereséssel telt, végül a nagybácsi egyik páciensének a sofőrje vitte el minket a Pura Ulun Danu-hoz. Míg vártunk rá, addig a klinikán kipróbálhattam az akupunktúrás kezelést. Érdekes volt, de az biztos hogy  nem lennék törzsvendég.:) 

A templom felé az út fantasztikusan jó volt. Egy hegyvidéken keltünk keresztül, ahol a templom az egyik magaslat tengerszemén feküdt. Talán az egyik legszebb templom, amit valaha láttam. A környéken épp egy kosztümös felvonulás volt. Nagyszerű volt látni a több színben pompázó ruhákat, és a tradicionális játékokat/műsorokat a templomkertben. 

Pura Ulun Danu 


Utolsó naplemente Balin

2012. szeptember 10., hétfő

Egy nagy álom vált valóra: irány BALI!:)

Mentawai után, nem sok időm volt, hogy elérjem a csatlakozást Denpasarba. Már hozzászoktam, hogyha eltervezek valamit, mindig kell egy nagy adag szerencse, hogy meg is valósuljon. Hajnalban Zaza kidobott a reptérre, ahol újabb meglepetések vártak. 
Az első problémát a repjegy módosítása okozta. Ugyebár, indulás előtt ki kellett nyomtatni a beszállókártyát, na de mi van akkor, ha a nyomtatandó verzióban a régi dátum szerepel?! Egyszerűen a rendszerük nem tudta kezelni a változtatást. Nem akartam elhinni. A biztonság kedvéért minden levelezést magammal vittem a reptérre, ami nagyon jól jött! Kb. 40 perc alatt (!!!) sikerült találnom valakit, aki újabb súlyos percek elteltével tudott valamit intézni. Már kezdtem kicsit aggódni, mert bőven a boarding time határát súroltuk, mikor úgy döntöttem, megér nekem Rp 250 000, hogy rövidre zárjuk az ügyet, és már egy teremmel beljebb voltam. Rohantam a 2-es kapuhoz, ahol nem engedtek tovább. Egyszerűen nem tudták elmondani az okát. Hát ez király - gondoltam magamban - hogy lehet az, hogy egy nemzetközi reptéren nem tudnak angolul?! Átirányítottak egy dél-afrikai szörfös brigádhoz, akik szintén ki voltak akadva.  Aztán valami csoda folytán a monitor életre kelt, és minden értelmet nyert.


Jahh, hogy 2,5 órás késésben van az előző járat?! és vajon a mienk mennyit fog késni? Próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, végül is mindegy hol töltöm a 3 órás várakozási/átszállási időt, itt vagy Jakartában. Mondanom se kell, az a maradék félóra Jakartában igazi Tour de France volt a terminálok között.  

A repülőút során csodákat lehetett látni, nem tudtam betelni velük. Mindig volt valami érdekes, ami felkeltette az érdeklődésem. Nem mindennapi tájakon keltünk keresztül, például az ezer szigetek Jakarta körül, vagy a hatalmas vulkánlánc Jáva szigetén. Egyszerűen felejthetetlen látvány nyújtottak.

Thousand islands


Vulkánok Yogyakarta környékén
  
Egész napom utazással telt. Pont naplementében érkeztem meg Balira, ahol Jade és Cathleen vártak a reptéren. Meglepetésemre nem Jade nagybácsikájánál szálltunk meg, hanem egy hotelben, ingyen! Elsőre kicsit értetlenkedtem, mikor kedves orvos nagybácsi kitörő örömmel fogadott, és mindenkinek bemutatott a környéken, mint egy régi európai ismerőst. Elég mókás volt. Ekkora mákot!:)

Elmondani se tudom, mennyire boldog voltam, mikor kiderült a hotelben van melegvíz! Közel másfél hónap után ez az apróság a világ legboldogabb emberévé tett! 

Az este elég pörgősre sikerült. A padangi hétköznapokból nagyon jól esett kimozdulni kicsit. Megismertem Denpasar kínai negyedét, és egy fantasztikus vacsora után körbenéztünk Kota beach-en. Majd felfedeztük az éjszakai életet a Sky Garden-ben. Európaiként szinte minden ingyen volt, nemcsak a belépés, hanem a koktél is! A welcome drink-et félpercenként hozták. Eléggé szimpatikus a hely, csak ajánlani tudom!:) 

Egy este Denpasarban


2012. szeptember 7., péntek

A hét gondolata - ráadás

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindent, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"  - Eat, pray, love/ Ízek, imák, szerelmek

A hét gondolata


"Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig is egy megyével vagy egy szobányival előtted jár, megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási paranccsal a kezedben belépsz a motel előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl [...] fel kell adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod kell, hogy a boldogság rád találjon."

Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek