2012. augusztus 23., csütörtök

Negyedik hét Padangban

Mielőtt a heti eseményekre rátérnék, apa kedvéért ezt a bejegyzést csillagászati kitekintéssel kezdem. Talán a leghíresebb csillagkép ezen félteken a Dél Keresztje, ami a helyi kultúrákban fontos szerepet és jelképet tölt be. Gyakoriak az állatnevek (pl.:Paradicsommadár, PávaAranyhal ) és a hajózással kapcsolatos megnevezések (pl.: Háló, Vitorla, Hajógerinc). Sajnos elég felhős az égbolt, alig lehet gyönyörködni a csillagokban. Ami mindennapos élmény az a hold ragyogása. Mintha 90 fokban megborították volna, szokatlan, de szép látvány.


Heti érdekességek:

  • Az indonézek (bár ezt már Dunai Peti is mesélte) nem használnak múlt -és jövőidőt, szó szerint a jelenben élnek. Közel 300 nyelvjárás van Indonéziában, így varázsoltak egy végtelen egyszerű hivatalos nyelvet, hogy könnyebben megértsék egymást az emberek.
  • Ételekkel kapcsolatos megfigyelések: nem véletlen esznek hihetetlen csípős és erősen fűszerezett ételeket, és nem véletlen az sem, hogy édes gyümölcsszirupokat isznak. Az egyik a hőháztartás jobb működését, míg a másik az energiát és a vitaminokat pótolja. Alig esznek friss zöldséget és gyümölcsöt. Mint megtapasztaltam, ezek inkább Szumátrára jellemzőek. Padangban 3,5 hét alatt ledobtam 6 kg-ot. Ha esetleg valaki fogyókúrázni akarna töltsön el pár hetet ezen a vidéken.  Balin és Jáván csodás, enyhén csípős ételeket lehet kapni, és a garnélarák egyszerűen mennyei!


Egy igazán izgalmas hét vette kezdetét a 4. napsütéses augusztusi hétfőn Padangban. Már előzőhéten Nico és Lina emlegette a Mentawai túrát, de az időpont pont ütötte a lomboki kiruccanást. Végül hétvégén úgy döntöttem átszervezem a nyaralásom, és csatlakozom a csapathoz. Újabb szabadnapokra volt szükségem, mert csütörtökön indult a hajó. Sikerült némi csereberével egy tömbösített órarendet készítenem, amivel rávettem a vezetőséget, hogy 3 és fél nap alatt letudjam a heti tanításokat. Voltak már ez irányú próbálkozásaim, de most jó indokot találtam és elfogadták az ötletem.
Meglepő az egészben, hogy sikerült úgy összeválogatni az órákat, hogy végül 3 kivételével mind meghiúsult. Nem igazán értettem az okát, így utána jártam a dolognak. Kiderült, imaidőben voltak az elmaradt órák, ezért nem jöttek el a hallgatók. Sose értettem, mi alapján osztják be a diákokat imádkozni és erről miért nem tudnak időben értesíteni. Mindenesetre a megtartott órák kárpótolták a kiesett időt.
Az egyik órám a Sampoerna cég marketing vezetőivel volt egy európai színvonalú irodaházban. Sampoerna a legnagyobb cigarettagyártó Indonéziában, ami Philip Morris-hoz tartozik. Az országban nagyon elterjedt ez a szenvedély, de eddig itt még csak férfit láttam dohányoz.

Hétfőn breakfasting után összegyűltünk Niconál beszélgetni és játszani. Mivel szűkös időkerettel rendelkeztem az utolsó angkotig, így a póker helyett Ayank szerelmi kártyavetését figyeltem meg. Fogalmam sincs hogy csinálta, de mind a 6 ember múltjába beletrafált. Egyre kíváncsibbá váltam, de a jövőre vonatkozó jóslatok nem mindenkinél voltak rózsásak. Végül rávettek és belementem, hogy engem is kielemezzen. Olyan részleteket mondott a múltamról, amit csak a család és a nagyon közeli barátok tudhatnak. Teljesen lefagytam a szavai hallatán. Sose hittem, hogy valóban létezik ilyen.  Igazi boszorka a csaj! Egész éjszaka a múltam árnyéka vetült rám. Nem tudtam aludni. Olyan dolgokat mondott, amik kissé sokkoltak. Eddig azt hittem sikerült feldolgoznom ezeket, de kiderült csak a megfelelő fiókokba pakoltam az érzéseket. Most a fiókok kiborultak és minden ott hevert előttem egy kupacban. Amikor a jövőre tért rá, egyre komolyabbá vált az arca. Annyit vettem észre az egészből, hogy egy csomó kártya marad a kezében, és újra meg újra szétosztja. Végül megtört a jég, és elém tett párat. Csönd ült hirtelen a szobára. Na ez vajon most mit jelent?! Elkezdte felfordítani lapokat, majd rám nézett, elmosolyodott és annyit mondott: egyszerűen tökéletes! Ránéztem a kártyákra és televolt ásszal. Ha csak a fele bejön annak amit jósolt, már azzal bőven beérem!:) Persze, egyből megkaptam a poénos megjegyzéseket Balival és az iszlám szokásokkal kapcsolatban. Errefelé a 27 év feletti egyedülálló nő eléggé porul jár. Ha eddig nem talált magának férjet, akkor a család talál neki egyet. Remélem anyáék nem vezetik be ezt a szokást és hazaérkezésemkor nem érnek kellemetlen meglepetések a reptéren :)

Helene-nel a maradék időben érdekes filozófiai kérdéseket boncolgattunk. Hihetetlen jó meglátásai voltak a lánynak. Bővült a szótáram a "be relax" és a "be spontaneous" kifejezéssel. Gyakran csendülnek fel fülemben a szavai, amik az indonéz mindennapokban mentőövként szolgálnak. Az utolsó előtti napját szerette volna frappánsan eltölteni, így kedd reggel nyitásra már egy közeli szalonban voltunk. Még be se léptem az ajtón, már kaptam egy sms-t  MsYulia-tól, hogy csak 11-től lesznek óráim, így bevállaltam 3-4órás tradicionális masszás csomagot mindössze 1500Ft-ért. Félelmetes, hogy fér egy pici nőbe ennyi erő?! Az utolsó 1 óra valami balzsamos hajpakolással és fejmasszással egybekötött történet volt, amit valami hideg vizes borogatás követett egy légkondis helyen, majd ki a 30 fokos melegbe. Nem csoda, hogy másnapra a megfázás tüneteit véltem magamon felfedezni.
Szerdán Jade, Helene és Cathleen búcsúpartiján kiderült, hogy a Mentawai kirándulás időpontja tolódik egy nappal, így nem másnap, hanem harmadnap indulunk, és nem hétfőn, hanem kedd reggel érünk vissza. Kérdeztük, hogy ennek mi az oka, de nem nagyon kaptunk rá reális magyarázatot.  Gyors kalkulációt végezve és az indonéz késést beleszámítva, úgy döntöttem keddről szerdára módosítom a repjegyem Balira. Biztos, ami biztos alapon. Utólag a lehető legjobb döntés volt.
Csütörtökön miután minden órám elmaradt, csatlakoztam az ETC csapatához, és az árva gyerekekkel töltöttem a délutánt. Nagyon fegyelmezettek, míg mi előkészítettük az ételeket, addig ők csendben és türelmesen végig hallgatták a beszédeket. Azt hittem vacsora után tudok velük játszani kicsit, de sötétedés miatt nem maradtak tovább Ms Debby-nél.



2012. augusztus 17., péntek

A hét gondolata

Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.” /Stephanie Dowrick/

2012. augusztus 8., szerda

A hét gondolata

"The most dangerous place in the world is your own comfort zone." - "A világ legveszélyesebb helye saját komfort zónád." - quote from Lina

Harmadik hét Padangban

A héten hétfőtől szombatig leginkább tiniket tanítottam. Nagyon félénkek, alig bírok belőlünk kivarázsolni néhány szót.  Eddig különböző csoportjaim voltak, változó létszámmal. Feltételezem a vezetőség szeretné, ha minden csoport és magándiák kapna némi ízelítőt "belőlem", így az órák első percei mindig "jégtöréssel" kezdődnek. A neveket nehéz megjegyezni, az arcokat hozzá meg végképp esélytelen.  Csak 1-2 példa: Luthfhillah Ghaisani, Fitria Seli Irawan, Citoky Rais Bawapratama vagy Herayati Aries...

A hét első napjaiban igazi parti hellyé vált a házunk. Olyan arcok is megfordultak nálunk akiket se előtte, se azóta nem láttam.  Kedden munka után, 18 óra körül meglepődve tapasztaltam, hogy tömérdek ember ül a nappalikban, és az éhségtől kopogó szemekkel nézik az asztalra pakolt jobbnál jobb ételeket. Igazi kínzás lehetett, de ők tudják. Ekkor találkoztam először Sam-mel,  aki gyorsan középpontba került a brit akcentusával.
Újabb érdekesség: azt vettem észre, hogy 1-2 kivételtől eltekintve minden európai szenved ezzel a jobbkezes etikettel. Szegény indonéz barátaink azt hitték hogy az európaiak többsége balkezes, de ezt a kérdést gyorsan tisztáztuk velük. 

Sajnos, a szerdák nem jönnek be... újfent rosszul lettem. Azóta felkutattam a létező összes helyet a városban, ahol valami pékárut, vagy enyhén fűszerezett ételt lehet kapni. Végig kóstoltam több koktélt, nagyon jó gyümölcskombinációk közül lehet válogatni. Még az alkoholkészlethez nem nyúltam, mivel a malária elleni gyógyszerre nem javasolt. Csak worst case-re tartogatom, ha már semmi sem segít, jön a vodka!

Csütörtökön az egyetem tanévnyitójára voltunk hivatalosak. Még meg se érkeztünk már zöld egyenruhába és fehér kendőbe burkolózott diáksereg lepte el a termet. Életem első stand up-ja közel 500 ember előtt.  Az élmény felejthetetlen!



Egységben az erő - University of Andalas

Vasárnapra terveztünk egy kirándulást a közeli szigetekre amit elmosott az eső. Erről jut eszembe szombat reggel állítólag a környéken 5.2-es erősségű földrengés volt, amit sikeresen végig aludtam. Rákerestem a neten, de nem találtam semmi információt erről. Visszatérve a hétvégi programhoz, végül Zazával sikerült gyors megoldást találnunk és csatlakoztunk Adhid rokonlátogatásához egy Bukittinggihez közeli faluba. Nagyon jól vezet a srác, remélem lesznek még közös utazásaink.

Vizesés Padang közelében

A héten megismerhettem a felső és az alsó 10 ezer életkörülményeit. Értékesítőként otthon már találkoztam ezzel a kérdéskörrel, de összehasonlíthatatlan az itt tapasztaltakkal. Számunkra elképzelhetetlen szakadék van a két világ között. Egyik nap egy európai szintű csúcs-modern 3 szintes indonéz ikerház vendégéből, egy elképesztően szegény viskóban élő nagycsalád látogatója lettem. A kulturális sokk nem kifejezés arra amit átéltem...jó pár másodperc kellett, hogy összeszedjem magam, és helyre rakjam a viharként tomboló érzéseimet. 

Anita goes to Bali, or not?!
Miután megtudtam Jade és Cathleen is megy Balira, úgy döntöttem csatlakozom hozzájuk. A gyenge sávszélesség miatt egész Padangban lehetetlen online jegyet foglalni. Nem akartam elhinni, de tényleg így van. Kénytelen voltam kiadni a kezemből az irányítást és segítséget kérni. Szokás szerint már mindent elterveztem ezért nem hittem, hogy bármi keresztbe húzhatja a számításaimat. Épp aznap este találkoztam a külföldi csapattal, így megkérdeztem Helenét, hogy szerezte be a jegyeket. Kiderült, itt mindenki utazási irodán keresztül intézi a foglalásokat. Másnap reggel hétfő lévén a reptér igazgatójával volt órám, ami pont kapóra jött. Ajánlott nekem egy ügyintézőt és némi kedvezményt. A nővel igazi kihívás volt a telefonos kommunikáció. 5 darab járatról beszélünk, amit előre kinéztem a neten(!!!), tehát tényleg csak le kellett volna foglalni őket. Folyamatosan kaptam az sms-eket a következőkkel: "kérem erősítse meg a járatfoglalást erre a dátum";" kérem erősítse az úti célt"; "elnézését, de módosult az indulási idő, mi legyen az új időpont" stb...stb...mígnem péntekre leredukáltuk a jegyek számát 3-ra és sikerült a foglalás "I booked the tickets", legalábbis ebben a hitben vágtam neki a hétvégének. Majd kaptam egy emailt, ami  teljesen szertefoszlatta a nőbe vetett hitem : "sajnálattal értesítem, de a járat ideje módosult, így nem sikerült a foglalása..." Hogy mi?!?! Ez meg hogy lehet?!?!Na, erre már nem tudtam mit reagálni, megköszöntem a gyors ügyintézést, és odébbálltam. Hajnal lévén sajnos egy ismerősöm se volt online, hogy segítséget kérjek. Nem tudtam tovább ülni és várni, mert már így is sokat buktam az üzleten. Felkerestem az első utazási irodát, ami szembejött velem az utcán. Annyira már ismertek - ide se üres kézzel mentem. A legfrissebb repjegy infókkal állítottam be az irodába, amivel sokkoltam az ügyintézőket. Ilyen valószínűleg még nem történt velük azelőtt.
Miután 20 perc alatt nem sikerült lefoglalni 1 db jegyet, kezdtem végképp elveszteni a türelmem. Annyi lélekjelenlétem maradt még, hogy poénosan átvegyem az irányítás és tartsak egy gyorstalpalót a 4 ügyintézőnek a time management fogalmáról és a foglalás folyamatáról. Nem egészen 4 perc alatt lefoglaltam a nevemre egy jegyet(!) némi magyarázattal egybekötve. Persze, hab a tortán: masterCard-dal szerettem volna fizetni, de a terminál egyik pillanatról a másikra feladta a szolgálatot, ahogy a kártyát leolvasta. Mondanom se kell azzal a lendülettel ráfagyott a mosoly az arcomra...Mivel nem történt pénzmozgás a számlán, egy mély levegővételt követően már kattogott az agyam a következő megoldáson. Már az hittem nem jöhet ennél rosszabb, de tévedtem: a szomszédos ATM ekkor összegű készpénzt nem adott ki. Annyira abszurdnak tartottam már a szituációt, hogy félszemmel kerestem a kandi kamerát. Végül sikerült lebizniszelnem velük, hogy másnap, miután megjavítják a terminált kifizetem a repjegyeket. Jelentem SIKERÜLT!:) Most már én is jót mosolygok a sztorin...:)

2012. augusztus 4., szombat

A misztikus tearengetegben

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy teaföld túl az óperenciás tengeren és túl az Indiai-óceánon is, az indonéz pálmafák tövében, közel 2,5 óra kocsikázásra Padangtól.

Már több embertől is hallottam, érdemes egyszer a környékbeli teaültetvényekre ellátogatni. Most már értem miért ajánlották olyan bőszen. Vasárnapra terveztük Cathleen barátaival a túrát. Kora reggeli órákban elindultam a Plaza Andalashoz, mire odaértem, jó indonéz szokás módjára a találkozó ideje és helyszíne is megváltozott (3 hét után ez már cseppet sem lepett meg).
Gyakran van olyan érzésem, mintha Pató Pál úr meséje maga lenne a valóság. Próbáltam, de esélytelen kilépni belőle, sőt a casting-ot is buktam, a szerepek kötöttek, át nem ruházhatóak.:) Kezdem megszokni, hogy itt az emberekhez tengernyi türelem kell, legyen szó késésről, logikai játékról, vagy netán repjegy foglalásról. Ez utóbbi elég kalandos volt, részletek a következő bejegyzésben. 

Végül sikerült 10 óra körül elindulni egy 8 fős kocsival 10-en. Ez a felállás már sokkal kényelmesebbnek tűnt a múlthetihez képest. Utunk során mesébe illő hegyeken völgyeken keltünk át. Szívem szerint 5 percenként megálltam volna gyönyörködni a tájban. Olyan lélegzet elállító látvány tárult elénk, hogy az ember szája tátva maradt. Egyszerűen nem lehetett betelni vele! Nem is készítettem fotót úgy voltam vele, majd visszafelé a naplementében és elmerültem a táj apró részleteiben. 
Közel 2,5 órás út után ameddig a szem ellát egybefüggő dimbes dombos zöld tearengeteg jelent meg előttünk. Ehhez foghatót még nem láttam az előtt. Bebarangoltuk egy-két tealevelek övezte labirintust, majd továbbindultunk a tavakhoz.


Teaültetvény

A Di Atas és Di Bawah elég népszerű turisztikai célpont errefelé. Nem időztünk túl sokat a tavaknál, mert elkezdett esni az eső, és ideje volt valami harapnivaló után nézni, mivel már bőven túlléptük az ebédidőt. 
 Di Atas és Di Bawah tavaknál

Miután elég nehéz vacsora előtt főtt ételt kapni, így kénytelen voltunk beérni némi rágcsálnivalóval. Hazafele úton regénybe illően elvarázsolttá vált táj. A teaültetvényeket és a környékbeli hegyeket ellepte a nagy fehér ködfátyol. Sajnos a naplementét is.:(




Ködfátyol teaföldön

2012. augusztus 1., szerda

Pillanatképek Karolina beach-ről

Szombaton páran lányok és Nanda lenéztünk a közeli Karolina beach-re, ami kb. 1,5 órás utazást vett igénybe. Félórával mindig számolnom kell a lakhelyemtől a központig, majd erre jön rá a minibuszos menetidő. Persze, a busz csak akkor indul, ha kellő létszámú utas összegyűlt, vagy ha a kényelmesebbek kifizetik a különbözetet. Poénból úgy döntöttünk megvárjuk míg tele lesz, kíváncsiak voltunk mit jelent ez errefelé. Megszámoltam, és az európai mércével mért 10 fős kisbuszban 20-an zsúfolódtunk össze plusz egy-két bébi. Ez barátok közt is legalább 21 fő. Visszafelé jövet volt aki kint csimpaszkodott az ajtóban, hát nem szívesen cseréltem volna vele a szerpentines szakaszokon.:)
Karolina beach nagyon szép hely, de elég kihalt Ramadán idején. Ilyenkor a muszlimok ha tehetik otthon maradnak, próbálják átvészelni ezt az egy hónapot viszonylag hűvös és csendes helyen, ami teljesen érhető.
Sajnos az idő újfent nem kedvezett nekünk. Egész héten verőfényes 27-30 °C volt, de amint beköszöntött a péntek jött az esős idő.
.





Karolina beach

Sétaközben észrevettem egy folyót, ami az óceánba torkollott. Nem mindennapi érzés, amikor az ember egyik lába a jéghideg folyóban, míg a másik a meleg óceánban áll. Best of élmények egyike a hét folyamán.:)


A folyó és az óceán találkozása - Karolina beach