2012. szeptember 11., kedd

Három tökéletes nap Balin

Bali

Talán az egyik legnépszerűbb úti cél Hawaii után. Igazi gyöngyszem! Egy pici szigetet kell elképzelni Java és Lombok között. Területe nem lehet nagyobb, mint Pest megye. Körülbelül 3 millióan lakják, többségük (90%) hindu vallású balinéz. A kultúrájuk és művészetük rabul ejti az embert, ez a politeizmus egyszerűen bámulatos! Szinte mindent istenként tisztelnek, legyen az állat, növény,  vagy akár mitológiai alak. Hisznek a reinkarnációban és a szellemvilágban. Talán ennek is köszönhető, hogy ennyire közel állnak a természethez. Számomra a béke szigetét jelenti, távol a nyugati civilizációtól. 

Első nap

Még este találtunk egy kedves sofőrt, aki másnap röpke Rp 450 000-ért elvitt minket a környező falvakba. Háromfelé osztva nem is olyan rossz az ár.:) Reggel korán neki vágtunk a templomok városának. Ubud alig 35 km-re van Denpasartól, de az útviszonyok miatt közel másfél órába telt, mire odaértünk. Csak úgy kapkodtam a fejem útközben. Az első félórában percenként megálltunk nézelődni, aztán felhagytunk vele. Csupán 3 napunk volt a szigetet bejárni. Rájöttünk sokkal több napot kellett volna tervezünk a kirándulásra, de így volt tökéletes!
A házakhoz tartoznak szentélyek, úton-útfélen szobrok ezrei, és az ajtók előtt színes virágok hevernek. Ez a hindu kultúra szemet gyönyörködtető, nem csoda hogy a legkedveltebb nyaralóhely Indonéziában. 

Egy házhoz tartozó szentély

Szerencsénkre, mindhárom napon verőfényes napsütés volt, és a templomok fogadtak külföldi látogatókat.  Délelőtt folyamán két kevésbé ismert templomot néztünk meg, az egyik Dalem volt, ahol csak mi voltunk, senki más. Ahogy beléptem a kapun elfogott a nyugalom érzése. Teljesen eltűntek a cikázó gondolatok. Ilyennek tudom elképzelni a meditációt, annyi különbséggel, hogy közben egy helyben ülők, nem pedig fel-alá sétálok.:)  Majd folytattuk utunkat Rekreasi templom felé.

Délután eljutottunk egy varázslatos helyre Bandungban. Olyan volt, mintha a templomegyüttes egy nagy tavon lett volna, és egy vastag fal vette volna körbe. Csupán 1,5 órát töltöttünk itt, mivel Tanah Lot templomnál szerettük volna látni a naplementét. Én már nem találok kifejezőbb szavakat arra, milyen káprázatosak ezek a helyek. A képek magukért beszélnek!

Bandung: Taman Ayun  

Tanah Lot tempőlom

Tanah Lot -naplemente


Második nap

Kicsit bajban voltunk másnap, mert a sofőrünk nem dolgozott. Épp ünnepnap volt. Gyorsan kerítenünk kellett egy másik embert. Szerencsénkre az egyik ismerős ismerősének az ismerőse ráért, és elvitt minket az Agung vulkánhoz, ahol mennyei tengeri herkentyűket lehetett kapni. Egész napunkat kocsikázással töltöttük, és bejártuk a dimbes-dombos szakaszokat a vulkán körül. Utunk során találtunk egy kávé -és teaültetvényt, ahol egy 40perces bemutatón vehettünk részt. Nagyon élveztük. Megkóstolhattunk több kávé -és teafélét. A kedvencem a gyömbéres kávé és a citromos tea. Van egy elég híres, mongúzok által emésztett kávéfajtájuk is, a Kopi Luwak, ami botrányosan drága. Csak úgy pislogtam mikor megtudtam az árát. Egy csésze közel 2000Ft! Hazafele  teraszos rizsföldeken keltünk keresztül.



kávészemek 

Agung vulkán

Naplemente - Kota beach


Harmadik nap


A reggel megint sofőr kereséssel telt, végül a nagybácsi egyik páciensének a sofőrje vitte el minket a Pura Ulun Danu-hoz. Míg vártunk rá, addig a klinikán kipróbálhattam az akupunktúrás kezelést. Érdekes volt, de az biztos hogy  nem lennék törzsvendég.:) 

A templom felé az út fantasztikusan jó volt. Egy hegyvidéken keltünk keresztül, ahol a templom az egyik magaslat tengerszemén feküdt. Talán az egyik legszebb templom, amit valaha láttam. A környéken épp egy kosztümös felvonulás volt. Nagyszerű volt látni a több színben pompázó ruhákat, és a tradicionális játékokat/műsorokat a templomkertben. 

Pura Ulun Danu 


Utolsó naplemente Balin

2012. szeptember 10., hétfő

Egy nagy álom vált valóra: irány BALI!:)

Mentawai után, nem sok időm volt, hogy elérjem a csatlakozást Denpasarba. Már hozzászoktam, hogyha eltervezek valamit, mindig kell egy nagy adag szerencse, hogy meg is valósuljon. Hajnalban Zaza kidobott a reptérre, ahol újabb meglepetések vártak. 
Az első problémát a repjegy módosítása okozta. Ugyebár, indulás előtt ki kellett nyomtatni a beszállókártyát, na de mi van akkor, ha a nyomtatandó verzióban a régi dátum szerepel?! Egyszerűen a rendszerük nem tudta kezelni a változtatást. Nem akartam elhinni. A biztonság kedvéért minden levelezést magammal vittem a reptérre, ami nagyon jól jött! Kb. 40 perc alatt (!!!) sikerült találnom valakit, aki újabb súlyos percek elteltével tudott valamit intézni. Már kezdtem kicsit aggódni, mert bőven a boarding time határát súroltuk, mikor úgy döntöttem, megér nekem Rp 250 000, hogy rövidre zárjuk az ügyet, és már egy teremmel beljebb voltam. Rohantam a 2-es kapuhoz, ahol nem engedtek tovább. Egyszerűen nem tudták elmondani az okát. Hát ez király - gondoltam magamban - hogy lehet az, hogy egy nemzetközi reptéren nem tudnak angolul?! Átirányítottak egy dél-afrikai szörfös brigádhoz, akik szintén ki voltak akadva.  Aztán valami csoda folytán a monitor életre kelt, és minden értelmet nyert.


Jahh, hogy 2,5 órás késésben van az előző járat?! és vajon a mienk mennyit fog késni? Próbáltam pozitívan felfogni a dolgot, végül is mindegy hol töltöm a 3 órás várakozási/átszállási időt, itt vagy Jakartában. Mondanom se kell, az a maradék félóra Jakartában igazi Tour de France volt a terminálok között.  

A repülőút során csodákat lehetett látni, nem tudtam betelni velük. Mindig volt valami érdekes, ami felkeltette az érdeklődésem. Nem mindennapi tájakon keltünk keresztül, például az ezer szigetek Jakarta körül, vagy a hatalmas vulkánlánc Jáva szigetén. Egyszerűen felejthetetlen látvány nyújtottak.

Thousand islands


Vulkánok Yogyakarta környékén
  
Egész napom utazással telt. Pont naplementében érkeztem meg Balira, ahol Jade és Cathleen vártak a reptéren. Meglepetésemre nem Jade nagybácsikájánál szálltunk meg, hanem egy hotelben, ingyen! Elsőre kicsit értetlenkedtem, mikor kedves orvos nagybácsi kitörő örömmel fogadott, és mindenkinek bemutatott a környéken, mint egy régi európai ismerőst. Elég mókás volt. Ekkora mákot!:)

Elmondani se tudom, mennyire boldog voltam, mikor kiderült a hotelben van melegvíz! Közel másfél hónap után ez az apróság a világ legboldogabb emberévé tett! 

Az este elég pörgősre sikerült. A padangi hétköznapokból nagyon jól esett kimozdulni kicsit. Megismertem Denpasar kínai negyedét, és egy fantasztikus vacsora után körbenéztünk Kota beach-en. Majd felfedeztük az éjszakai életet a Sky Garden-ben. Európaiként szinte minden ingyen volt, nemcsak a belépés, hanem a koktél is! A welcome drink-et félpercenként hozták. Eléggé szimpatikus a hely, csak ajánlani tudom!:) 

Egy este Denpasarban


2012. szeptember 7., péntek

A hét gondolata - ráadás

"A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott, és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed; és elindulsz, hogy megtaláld önmagad. Legyen az egy belső utazás, vagy igazi út. Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindent, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!"  - Eat, pray, love/ Ízek, imák, szerelmek

A hét gondolata


"Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig is egy megyével vagy egy szobányival előtted jár, megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási paranccsal a kezedben belépsz a motel előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl [...] fel kell adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod kell, hogy a boldogság rád találjon."

Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek

2012. szeptember 4., kedd

Kalandos utazás Mentawaira

Az elmúlt hetek történései életem talán legkalandosabb és egyben legcsodásabb élményei közé tartoznak. Egyszerűen nem találok szavakat Indonézia kulturális sokszínűségére. Elképesztő vallási kavalkád van errefelé (hinduizmus és buddhizmus egyszerűen rabul ejti az embert).
Az ázsiai gondolkodás sem mindennapi kuriózum. Az élethez való hozzáállás, valamint a problémamegoldás merőben eltér az Európaitól. Az előbbit érdemes lenne elsajátítanunk, utóbbin viszont lenne min csiszolniuk. Az otthoni jól megtervezett pörgős hétköznapjaimat felváltotta a spontán életvitel: éljünk a mának, ki tudja mit hoz a holnap; majd megoldom, ha eljön az ideje. Talán a következő bejegyzések érzékeltetik majd mire is gondolok.
Mielőtt mélyebben belemennék a részletekbe, a családnak (főként szüleimnek) üzenem:  lehet lesznek részek, amik talán rezegtetik majd a lécet, de kérlek ne aggódjatok fölöslegesen! Minden a lehető legnagyobb rendben! Az éremnek mindig két oldala van, így nem maradhatott ki némi izgalom az utazások során.:)

Jó szórakozást!:)

Mentawai 

Ha az ember rákeres Mentawaira szebbnél szebb képeket talál az interneten. Pálmafák amerre a szem ellát, korallzátonyok és több méter magas hullámok törik meg a kékellő óceán látképét. Az utóbbi miatt  a szörfösök számára a hely kész paradicsom (állítólag a világ 10 legjobb helyei között szerepel). A sziget alig 12 órányira van Padangtól, így semmiképp se hagytam volna ki a lehetőséget, hogy ellátogassak a környékre.
A szervezés nem ment teljesen zökkenőmentesen.Csupán néhány hetet vett igénybe. Ennek oka részben a változó menetrend volt. Az internetnek és indonéz barátunknak hála 2 hét után sikerült megvenni a 9fős jegyet. 6 lány - 3  kínai és 3 európai - valamint 3 srác - 2 német és 1 indonéz (Nanda) - vett részt a kiránduláson. Többségük angol/német tanárként dolgozik, ki az iskolában, ki az árvaházban.
Tudni kell, hogy a környéken nem lehet retúrjegyet kapni, sőt az sem hátrány, ha a társaságban valaki beszéli a helyi nyelvet. Őszintén szólva kicsit félve vágtam neki a 3 napos túrának tudván, Szumátrában bármi megtörténhet, félnapos késekről nem is beszélve! Ennyi bőven elég ahhoz, hogy visszaúton lekéssem a Balira induló járatot.    

Indulás előtte még közösen vásároltunk pár dolgot az útra. Sose felejtem el Nico szavait: "Anita, csak ami szükséges vacsira és reggelire. Fölöslegesen ne cipekedj." Na, igen persze, ahogy azt a tapasztalatlan európai turista elképzeli. Még jó, hogy 1,5l ásványvizet vettem és egy csomó chipset meg kekszet. Közel félórás séta után megpillantottuk a hajónkat a kikötőben. Vagyis a fabárkánkat.  Kérdően néztünk kedves szervezőnkre, aki inkább egy szót sem szólt. Persze mondanom se kell, az összes utas tekintete ránk szegeződött. Valószínűleg nem nagyon láttak fehér embert azelőtt.
Beszálláskor odajött hozzánk a jegykezelő, aki erősen javasolta, hogy fizessünk védelmi pénzt. Mivel Nanda is először utazott Mentawaira, nem ismerte a helyi szokásokat, mi meg nem akartunk kockáztatni - ki tudja mit jelent ez errefelé- így megfizettük az összeget.
Egy fadeszkán vezetett az út a kikötőből a hajóba. Mikor beléptem Joanna döbbent fejjel nézett vissza rám. Nem értettem mitől sápadt úgy el, majd mikor körbenéztem, nekem is kikerekedtek a szemeim. Ujjvastagságnyi poros  padlón gyümölcstől és zöldségtől kezdve dobozokon át, ketrecekbe zárt csirkékig tényleg minden volt. Ezzel persze semmi gondom nem lett volna, ha a rakományok között nem emberek hevertek volna összevissza.  - Héj, ez valóban személyszállításra alkalmas hajó?! - Egymásra néztünk a lányokkal, és kb. ugyanazt olvastam le az arcukról, mint amit ők olvashattak az enyémről: "biztosan akartjuk mi ezt a kirándulást?!" Egy széles mosoly után, egyértelmű volt a válasz: IGEN! Nem hátrálunk meg 10 órára a céltól (legalábbis ebben a hitben vágtunk bele a túrának). Körbenéztünk a hajón, de egy gombostűnyi hely sem maradt, nemhogy 9 ember számára férőhely. A létező összes szabad felületen ember volt.  Itt egy láb, ott egy kéz... vigyázz, rá ne lépj!
Végül a külső fedélzeten találtunk némi szabad felületet az asztalokon és a mentőöveken. Kb. 2 órás várakozást követően elhagytuk a kikötőt, és neki vágtunk a végtelennek látszó sötétségnek. Csak a holdfény, és egy-két kivilágított halászhajó törte meg a feketére festett óceánt.

Az első pár óra beszélgetéssel telt, majd észrevettük, hogy a távolban elég komoly vihar kezd kialakulni és pár percre rá csak úgy szórta a villámokat. A hajó meg csak úgy dobált minket fel és le. Hál'istennek a lányok többsége orvosi családból való, így elég komoly gyógyszerkészlettel szerelkeztek fel. Kb. 4 óra után mindenki úgy ette a Dramenex-et, mint a cukrot. Hogy tengeri betegek lettünk!? Hát az nem kifejezés!
Félórára rá rajtam kívül mindenki kidőlt. Egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy a padlón feküdjek a bogarak között, így nem sokat aludtam az út során. Védelmi pénzes sztorit követően eljátszottam a gondolattal, ha kirabolnak, akkor vajon hogy jutunk haza. Minimális esélyét láttam arra, hogy a szigeten lenne ATM vagy internet. Aggodalmamat nem kötöttem más orrára, de mint utólag kiderült a sziget azon részén ahol megszálltunk még térerő sem volt, nemhogy ATM:))) 
Miután sikerült túllépnem a kérdésen, a hátizsák legaljába tettem minden fontos iratot és pénzt, majd visszakerültem a jelenbe. Felnéztem és az elém táruló látvány egyből mosolyt csalt az arcomra.

Mentawai felé

Mintha egy ütős parti végét láttam volna magam előtt. Itt jegyezném meg, hogy a kiruccanás alatt, ennél extrémebb helyeken is aludtam. A hajó belsejében nem mertem fényképezni, talán jobb is. Örök emlék marad, még most is látom lelki szemeim előtt, az illemhelyiségről ne is beszéljünk - rémálmaimba se kerüljön újra elő. Tényleg nincs extra elvárásom itt Szumátrában, mint angol wc, kézmosó meg ilyenek, de azért igazán beruházhattak volna egy villanykapcsolóra meg egy kapaszkodóra!:)
Mókás belegondolni, hogy kerek egy hónappal ezelőtt kicsit más élethelyzetben, más problémákon gondolkodva és más körülmények között hajtottam álomra a fejem valahol Európában. :) Mielőtt valaki megkérdezné megérte-e a váltás, a válasz egyértelműen: IGEN! 

:)

Hajnali 5-kor ébredezett a hajó, az emberek felkeltek reggelizni, mivel napfelkelte után ugyebár jó muszlim nem eszik ramadán idején. Pár órával később kikötöttünk egy szigeten. Közel 1 óra alatt kirakodtak a hajóból majd kiengedték az embereket is.



Mi vártuk, hogy folytassuk utunkat a végállomásra, de mint kiderült valami oknál fogva csak másnap reggel indult tovább a hajó. Persze, konkrét magyarázatot nem kaptunk, még akkor sem mikor a menetrendet és a jegyünket mutogattuk a kapitánynak. További 4 órát követően találtunk egy hajóst, aki elvitt minket. Igazi angkot feeling volt a csónakban. Művészien űzik, hogy lehet bepasszírozni minél több embert egy icipici helyre. Első alkalmak egyike, mikor a német srácok arcán is felfedeztem az aggodalom jelét. Végre!:)
Késő délutánra meg is érkeztünk, elfoglaltuk a szállást, majd közelebbről megnéztük a partszakaszt. Itt találtam életem eddigi legnagyobb kagylóját!



Esti tábortűz és rostonsült hal várt minket fürdés után, amit hajnalba nyúló beszélgetések és egy jó pókermeccs követett. Csodás másfél napot töltöttünk Mentawai-on, ahol megismerkedtünk egy holland-angol frissen érettségizett fiatal párral. Épp világ-körüli úton voltak. Érdekes volt velük beszélgetni. Elgondolkoztam azon, hogy képes lennék-e nyakamba venni a világot, úgymint ők, és akár Ausztráliában almát szedni, Szingapúrban felszolgálni vagy akár Új-Zélandon állatokat etetni. Hihetetlen életfilozófiájuk van. Csak úgy pislogtam. Lehet, még se vagyok annyira nyitott, mint gondoltam?! Bőven van még mit tanulni!:)

Visszaúton szerettünk volna első osztályú helyjegyet venni, de mind elkelt. Padang felé a kompon sokkal barátságosabb kép tárult elénk, mint azelőtt. Bár annyira nem örültünk, mikor a mellettünk ülő nő befoglalta a borzasztóan kényelmetlen SZTK-s székünk alatti szabad felületet is. 5 óra után már minden bajom volt, nem az én derekamnak találták ki ezt az ülést. Egy kedves, jól öltözött indonéz férfi odajött hozzám és megkérdezte segíthet-e. Nemigazán értettem a dolgot, és hogy miben tudna nekem segíteni. Majd a pult felé mutogatott - Hát az tuti, hogy nem fekszem be a pult mögé! - gondoltam magamban. Aztán észrevettem, hogy a pult mögött volt egy pici ablak, amin az első osztályra lehetett rálátni. Kiderült a férfi két székkel többet foglalt magának az első osztályon (a csomagjainak!!!), így felajánlotta nekem az egyiket. Nem akartam elhinni, hogy a maradék 5 órát légkondis helyen, volánbuszos ülésben aludhatom végig. 


Padang felé a kompon

Mindent összegezve igazán kalandos hosszú hétvégét töltöttünk a szigeten, sőt a csatlakozást is elértem Balira, mivel késett a repülőm 3 órát! ohhh yeeaaahhh!!!:)